„A mese játék, csoda, hit és lélek.
Mosoly mindenki lelkére.
A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.”
A mese a mesemondónak és a mesehallgatónak is bensőséges, érzelmekben bővelkedő élmény.
A kényszerű szobafogság idején a mesemondás nagyszerű lehetőség arra, hogy gyermekünkkel meghitt, vigaszt nyújtó, megnyugtató és nem utolsó sorban rengeteg fejlesztési lehetőséget magában foglaló tartalmas időt töltsünk.
Most senki sem rohan, nincsenek különórák, programok, nem vagyunk türelmetlenek, van időnk és lehetőségünk igazán egymásra figyelni. Vegyünk tehát elő emlékezetünk tárházából egy számunkra kedves mesét, igaz történetet, amit bármikor könyv nélkül is el tudunk mesélni és merüljünk el a fantázia világába! Kuporodjunk egy kényelemes kanapéra, nézzünk egymás szemébe és indulhat is a mesedélután!
Mondjunk el minden nap egy szép történetet saját szavainkkal, időt hagyva arra, hogy a kicsi elképzelje a cselekményt, megalkothassa belső moziját!
Figyeljünk empatikusan a mese által kiváltott érzelmeire! Ha elszomorodik, öleljük át, simogassuk meg, ha felvidul, együtt örüljünk!
Hívjuk segítségül a többi érzékszervünket is a teljes „mozi élményhez”! Szőjünk a mesébe lágy zenét, finom ételeket, meleg nyarat, illatos virágot, puha bárányfelhőt! Esetleg fúvó szelet, mennydörgést, villámlást, szakadó záport, frissen ázott föld illatát, pocsolyában ugrálást, s gyermekünk mindezt könnyedén elképzeli.
Hagyjuk, hogy kérdezzen vagy módosítsa a mese tartalmát kedve szerint!
Mi is tehetünk fel kérdéseket a történettel kapcsolatban, fejlesztve figyelmét, emlékezetét, gondolkodását. Rákérdezhetünk a cselekményre, a szereplőkre, a történtek sorrendiségére. Kérhetjük a véleményét is a mesével kapcsolatban. Érdeklődhetünk, hogyan képzeli el a szereplőket, mit gondol róluk, mit tenne másképpen, mint a mesehős. Ha szeret alkotni, lerajzolhatja kedvenc szereplőjét, jelenetét.
Akár tovább is szőheti gyermekünk a cselekményt, megoldhatja kreatívan, akár másként is a mesében felmerülő problémát, dilemmát.
Ha nem érti a mesében szereplő kifejezéseket, magyarázzuk el, keressünk róla esetleg képet, s ezzel észrevétlenül bővíthetjük szókincsét. Végül a kölcsönösség jegyében megkérhetjük arra, hogy ő is meséljen nekünk egy szép történetet vagy akár egy nap történéseit.
Hagyjunk időt, hogy később feldolgozza, játssza ki magából a mese esetleges feszültségét és saját kis belső világának történéseit is! A mese tanulságának levonása nélkül is érezni fogja csemeténk, hogy a világ igazságos, a jó elnyeri jutalmát s ez a pozitív élmény a mindennapokban is segíteni fogja. Tudni fogja majd, hogy bármi is történik, mindig van megoldás, segítség és kiút, s bárki képes arra, hogy legyőzze a legnagyobb akadályt is.
Azok a gyermekek, akik sok mesét hallgatnak sikeresebbek az iskolában, bővebb a szókincsük, jobb a beszédkészségük, rugalmasabb a gondolkodásuk, figyelmesebbek, empatikusabbak, kreatívabbak, nyugodtabbak. Meséljünk hát minden nap! Tartalmas, érzelmekben gazdag időtöltést kívánok!
Labádiné Józsa Mónika
fejlesztőpedagógus
"Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik meséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több mesét."
Albert Einstein
(óvodánk nagycsoportos óvodásainak közös fantáziarajza)